Az ikrek etetése!
Az ikrek etetése érdekes dolog. A korházban nem tolongtak a nővérek, hogy segítsenek. Gyakorló anyuka voltam már, és amúgy is voltak olyan „kezdő” kismamák, akiknek szükségük volt a segítségre.
Mivel császáros szülés volt, így a tejbelövellés kicsit később indult meg. Ez nekünk nem okozott problémát, mert az ikrek nem követelték éles ordítással a jussukat.
Mindenesetre, amikor felébredtek, és általában együtt ébredtek, akkor körbepakoltam magam a párnákkal, paplannal, a kis fejüket a kezembe vettem, és a melleimre emeltem őket. Eltartott egy ideig, amíg befészkeltem magam, de megérte. A két kis lurkó nagy lelkesedéssel cumizott. Az érzés elég érdekes volt, hogy mindkét mellem felváltva szívták eleinte még kellemetlennek is mondható, azonban meg lehet szokni.
Sajnos az én tejem nem volt azonban elegendő, de szerencsére a mai világban nagyszerű tápszereket gyártanak. Óriási a kínálat, csak az egyik drágább, mint a másik.
Kaptunk hát tápszert.
Innentől kezdve úgy oldottam meg egy darabig, hogy az egyik gyerek evett mindkét mellemből, a másik pedig tápszert kapott, a következő etetésnél pedig fordítva ettek.
Mindenki elégedett volt, és nem volt sírás-rívás.
Az aranyélet akkor kezdődött, amikor elfogyott a tejem. Innentől kezdve mindketten tápszert kaptak. A cumikat pedig nagyszerűen ki lehet támasztani párnákkal. Így elég volt szemmell tartani őket, hogy minden rendben menjen. Amíg ők ettek, én tudtam egy kicsit tenni-venni körülöttük.
Persze ez az időszak se tartott örökké, mert egy idő után a világ összes tápszere se elég, meg aztán ugye kellenek az ásványi anyagok, vitaminok, fehérjék stb…, tehát kezdődik a kóstolgatás időszaka.
Elsőre mindenki a gyümölcsökkel kezdi. Én is így tettem.
Az első gyermekem mellett szerzett tapasztalat alapján én bébi konzervekkel kezdtem. Néhány nap nyalakodás után, úgy cuppantottak be fejenként egy-egy konzervet, hogy csak lestem. (bevallom én cumiból adtam nekik a gyümölcspépet) Hamar megették megint csak mindenki elégedett volt. Se sírás, se rívás.
A következő fázis a tejpépek bevezetése lett volna, de különféle okokból ettől megóvott minket a doktor nénink, és egy olyan pépet írt fel, amit tejfehérje, és szójafehérjére allergiás gyermekeknek ajánlanak. Mindegy volt nekik, szerencsére nyelték, mint kacsa a nokedlit.
Cumiból persze. Aranyélet a négyzeten. A picikéim az estére mindig jóllakottak voltak, és az éjszakákat is átaludták.
Eljött azonban az ideje, hogy a főzelékekkel is megpróbálkozzunk. Bár nem olcsó, de én ebben az esetben is a bébi konzervek mellett tettem le a voksomat. Sima ügy volt mindaddig amíg nem kapkodtak semmi után. Szájtátás kaja be, nyelés. Hát ez nagyszerű!
Csakhogy minden gyermek elkezd érdeklődni a kanál iránt, majd csapkod, majd rájön erre-arra, például, hogy hogyan kell kajaszökőkutat csinálni. Az enyémek rendszerint hátrahajtották a fejüket, és felköpték a szájuk tartalmát. Milyen vicces is volt ez nekik Volt még a belenyúlok, majd hes-hes-hes mozdulatot utánozva fröcsköljük amerre csak sikerül
Majd kifejlődött a pörölycsapás technika, mely abból állt, hogy egy jól célzott csapással kicsapjuk a tányért, vagy a kanalat anya kezéből! Hű de muris volt.
Mindegy ezt az időszakot is túl lehet élni!
Ott tartunk tehát, hogy reggel: tápszer, tízórai: gyümölcs, ebéd: főzelék, uzsonna: tápszer, vacsora: a gyógy szójapép.
Később áttértünk a tízórainál, és az uzsonnánál is a kanalazásra.
Egy ideig bevált, hogy odaadtam a bébikonzerv kupakját, és azzal elfoglalták magukat.
Egy évesek már elmúltunk, és még mindig tápszert reggeliztek, Ez nekünk nagyon bejött.
A tízórai változó, vagy gyümölcs, vagy túrókrém. Nagyon szeretik. Szerencsére semmi bajuk nincs tőle. Gyümölcsjoghurt, túrórudi egyebek.
Ebédre szépen elkezdték azt enni, amit mi. Eleinte kóstolgatták. Mindig jöttek az asztalhoz kéregetni. Mint a kutyusok szokták. Ami ízlett nekik, azt a legközelebb már ették is.
Érdekes módon azonban ezekből a „felnőtt” ennivalókból mindig kevesebbet esznek, mégis elég nekik.
Az uzsonna megint változó attól is függ, hogy tízóraira mit kaptak.
A vacsora még mindig gyógytápszer. Normál ütemben hízunk, úgyhogy úgy gondolom, egyenlőre jól van ez így.
Egy évesen, és három hónaposan már sikeresen kanalazgatnak az etetéseknél, végre nem lökik le a tányért, két kanalazás között pedig én pakolom a kis szájukba az ennivalót.
Minden kismamának sok kitartást az etetéshez, és minden időszak elmúlik egyszer.
Mire iskolába mennek már egész szépen fognak enni!
