Az ikreim születése!
Ikreket vártam. Tele voltam szorongással és kíváncsisággal, amikor is eljött a pillanat.
Eljött!!!!
Azok után, hogy a korházban feküdtem már több, mint egy hete, és végre múlóban volt a kontakt allergiám, ami a korházi ágynemûtõl jött elõ. Azután, hogy már a fél ágyamat behurcoltuk, hogy rendbe jöjjek, és azután, hogy már kétszer felzavartam éjszaka a szülésznõket hogy háromperces nem túl erõs fájásaim vannak.
Este tízkor még azt mondtam a szülésznõnek, hogy most nyugis éjszaka lesz mert egész délután nem voltak fájásaim .
Szóval ezek után egyszer csak arra ébredek, hogy mindjárt szétrepedek annyira nyom alul az egyik gyerkõc.
Megpróbáltam megmozdulni, de a mozdulat következtében elöntött valami meleg érzés. Kipattantam az ágyból, (amibõl eddig csak nagy nehezen tudtam kikecmeregni) és azt hittem, hogy most bepi….tem. A pizsamagatyám csupa csutak, mert persze azok közé a nõk közé tartozom, akik utálják a hálóinget, és ha már valamit fel kell venni, akkor az pizsama. Na rájöttem azért, hogy most a magzatvíz folyt el. És mivel a lányomnál ilyen nem történt, kissé tanácstalanná váltam.
Levettem a nedves gatyót, bugyit cseréltem, az ágyba betettem a nedvtaszító lepedõt, amit az allergia miatt nem használtam, és visszamásztam az ágyba. Mindezt persze sötétbe, nehogy szegény szobatársak felébredjenek.
No akkor jelezzünk a szülésznõknek felkiáltással megfogtam a nõvérhívónak hitt kapcsolót, és katt!!!! És lõn világosság, már égett is a villany. Erre persze mindhárom szobatárs felriadt, és kérdezték mi történt .
Segítettek, hívták a nõvért. Nõvérke jött is. Kérdi - Mi van?
Tájékoztatom. Persze rögtön mondta
Pakoltam, mentem, egészen meg voltam szeppenve, zavarodva.
Vizsgálat következett. Felkászálódás stb.. nem folyik semmi. Csak három újjnyi mint tegnap.
Nõvérke elrohan, jön vissza.
Lekecmergés, felkecmergés. Hanyatt fekve nem jó. Oldalt feküdni nem lehet, mert akkor elmásznak a szalagok. Szívhangok keresése, megvannak minden ok. Na de fájások nincsenek. Várunk. Már most simán hülyének néznek.
Kérdik akkor mi lesz?
Mondom: - Szülni szeretnék, ha úgy fekszenek a babókák.
Magamban már sóhajtoztam, hogy idiótának néznek, de sebaj majd beindul minden. Be is indultak végre a fájások, negyed órásak eleinte, de az a nyavalyás gép alig mutatta ki, hiába fájt az nekem úgy mint egy rendes fájás. Persze minden egyes fájásnál alám folyt egy kis magzatvíz. Isteni érzés volt. Volt alattam egy nagy betét, de ez nem nyújtott igazán komfortérzetet.
Arra senki nem gondolt, hogy a távozó magzatvíz miatt minden fájásnál puhább lett a hasam, és ezért nem mutatja a gép rendesen a pocak keményedését. (A mai napig meg vagyok errõl gyõzõdve)
Eltelt így szépen két óra. Hajnal 5 körül végre megengedték, hogy sétáljak. Persze amint felálltam felerõsödtek a fájások. Innentõl már 3 percesek. Újabb vizsgálat, még mindig háromujjnyi. Ekkor ismét eszükbe jutott megkérdezni, hogy császár vagy szülés. Megint a szülést erõltettem. Konzultáció az ügyeletes orvossal. Ismét vizsgálat. Felkecmergés lekecmergés.
Három perces fájásokkal, vastag betéttel a lábam között, egyedül a hajnali folyosón totymákolok az ultrahang szoba felé. Útközben egy már megszült kismama szembe került velem. Éjszakai toalett túrán volt.
Totymák tovább.
Ultrahangon. Felkecmergés, hanyattfekvés….ez nagyon nem jó!!!!. Vizsgálat vége, lekecmergés. Totymoty vissza. Nagyon hosszú az a két folyosó, de örülök, mert rendesen szülhetek, az irány jó!!! Hurrá.
Idõközben azért már kétperces fájásaim vannak. Lassan hat óra. Ideje szólni a Páromnak, hogy passzolja le a lányomat, és vágtasson be a korházba.
Hosszan kicsöng, végre felveszi. Morcosan beleszól. Mi van, mit akarsz???Szülök drágám, gyere be, mert már kétperces fájásaim vannak, nincs már túl sok hátra.
Telefon letesz. Mindjárt sírva fakadok. Hülyének néznek, és a párom biztos nem is akar bejönni. Basszus de vacak volt.
Neki most is csak annyit mondok, hogy azért jó lett volna, ha a vajúdás alatt legalább ott van és fogja a kezem. Mindenesetre elég vacakul éreztem akkor magam. Nem került volna semmibe, ha azt mondja, hogy rohanok, csak tarts ki. Közben tudom azt is, hogy ennél gyorsabban ha akar se ér be a korházba, mert a cukros és emiatt meg kell reggeliznie, és a lányom se mehet még egyedül iskolába.
De csak jobban esett volna azt érezni, hogy legszívesebben ott lenne velem. Mert így sajnos nem ezt éreztem. Még most is könny csordul a szemembe, amikor errõl írok. Mindegy túl vagyunk rajta.
Szerencsére az ominózus telefonbeszélgetés után nem sokkal megjött az orvosom.
Vissza a szülõszobába.
Kérdezi - Mióta vannak kétpercesek?- Megpróbálok visszaemlékezni. Nem megy. Megpróbálom kikövetkeztetni. Nem megy. Azt mondja – Szóljon, ha fájása lesz. Szólok. Lábakat fel. Vizsgálat. Persze amint hozzámér, félbeszakad a fájás. Mintha elvágták volna.
Viccelni próbál. – Kedves! Mindjárt eltörik a kezem. Hol az a fájás?
Én már csak hallgatok. Mosolygok. Mást már nem bírok tenni. Orvosom mérgesen néz, mert közben még nem készítettek fel a szülésre. A szülésznõkhöz fordul. – Mit csináltak eddig? Még nincs felkészítve!
Most már egyre „jobban” érzem magam!!!!Röhej!!!!!
Lekecmergés.
Beöntés és
borotválás következik!!!
KÉTPERCES
FÁJÁSOKNÁL!!!!!Végem van.
Átmegyek robotba. A
párom sehol. A szülõszobán sincs hely a
mûveletekre!!!!- Menjen ki a folyosóra
az elsõ, vagy a második vizsgálóba!
Mindjárt megy valaki. Megcsinálja .Robot
vagyok megyek. FÁJ!!! Megállok. Totymoty.
FÁJ!!!Megállok. Totymoty. Odaérek.
Kb.
Meglepõdve veszem észre, hogy nagyobb figyelem fordul felém immár. Három szülésznõ és az orvosom. A szülésznõk már a nappali gárdából valók, mint említettem. Bárcsak Õk lettek volna éjjel is velem. Õk rám figyeltek. És a babákra. Nem is telt el sok idõ: FÁJÁS!!! Kérik, hogy lazítsak. Ne nyomjak és a légzésemre figyeljek, hogy sok oxigén jusson a babáknak is.
Újabb FÁJÁS!!! Figyelek mindenre. Légzés. Légzés.
Ajjaj. Aggódó arcokat kezdek el látni. Sebaj légzés. Légzés. FÁJÁS!!! Az oxigénmaszkot az arcom elé tolják.
Ok!!! Légzés. Légzés. FÁJÁS!!! Sajnos továbbra is aggódó arcokat látok, és hallom az orvosom hangját.
Hívja az aneszteseket!! Felpörögnek az események, pedig már eddig sem unatkoztam.
A mûtõbe pucéran megyünk, ezért infúzióval a karomban vetkõzzek le. Most már egymást érik a fájások is. Segítenek vetkõzni. Elszakad az egyik karkötõm. Mert azokat is le kellett venni. Aranyosak a nõvérkék segítenek mindenben. Leveszik a szemüvegem is semmit se látok szinte. A párom még mindig sehol. De most csöngetnek. Szalad a nõvérke, hogy lehet hogy az apuka az, de most már nem engedik be. A császárra nem jöhet be.
Pucér vagyok. Fájások…. Jön a mûtõs fiú!!! Fogjam meg a nyakát erõsen. Visz a hordágyra. Van bennem némi szégyenérzet a meztelenségem miatt, de ez egy mûtõsfiú! Biztos ezeregyszáz pucér nõt látott már. Ráadásul amúgy se vagyok valami vonzó ekkora hassal, felduzzadva, bevizesedve. Minden rendben. Az infúziót a még méretes hasamra tette, úgyhogy amikor letett a hordágyra, az a teli zacskó legurult a gömb hasamról, és nagy toccsanó hangot adva a földre zuhant. Pillanatnyi dermedt csend keletkezett. De én jót mosolyogtam, de az is lehet, hogy nevettem, és felajánlottam a mûtõs fiúnak, hogy megfogom az infúziós tasakot.
Kész vagyunk!!! Gurulunk. Közel van nagyon a mûtõ, úgyhogy már bent is vagyunk. Vannak vagy öten-hatan körülöttem. Bemutatkozik az altatást végzõ orvos. Én is bemutatkozom.
Megkérdezem, hogy most érzésteleníteni fognak, vagy altatni. –Altatás lesz. - Érkezik a válasz. Körülöttem hangok kérdezik. –Kész vagyunk??- Válaszok érkeznek. – Kész vagyunk!!! Hangok mondják. – Megy az altatás. 5-4-3-2-1 ALSZOM!!!
Utólag visszagondolva oltári nyugalom árasztott el. Álmodtam is! Szépet! A Lányommal voltam, és beszélgettünk, meg jól éreztük magunkat. Gyorsan megy az idõ, amikor jól érzi magát az ember. Ébresztgetnek. – Ébresztõ! Megérkeztünk. Fogja meg a nyakam erõsen. - Átraknak egy másik ágyra. Tolakodnak elõ a kérdések az agyamban. Minden rendbe volt? Hol vannak a gyerekeim? Minden rendben van velük??? Szerencsére ez a kétségbeesett hangulat nem tart sokáig, mert elõáll az orvosom, és megnyugtat, hogy két gyönyörû kisfiam született. Ne beszéljek ( Nem is tudnék) pihenjek. A páromat hazaküldték, mert úgyis aludni fogok. Nyugi van. El is alszom újra. Amikor felébredtem üzentem az Páromnak, hogy most már aztán jöjjön be mert ébren vagyok. Jött is a drága! Rohant, mert velem, velünk akart lenni. De ez már egy új fejezet. Majd talán ezt is leírom egyszer.